Jimmy Hendrix koncert 1969



Carlos Santana 1968

Jefferson Airplane koncert. 1968

Egy koncert így nézett ki még azokban az időkben. Az a rengeteg ember közös érdekekkel, felfogással képes volt békében leélni ezt az amúgy is rövid időt amit nekünk szántak. Éreztek valamit amit mi már nem biztos, hogy fogunk valaha is... és érezték egymást.

Zene-bona, meg egy-két probléma ami ebből következik


A zenéről írok pár sort, nyilván annak akit érdekel egy vélemény arról, hogy mit csinál az a sok ember egy helyen, anélkül, hogy bármilyen előismeretei lennének az éppen aktuális zenei stílussal, együttessel kapcsolatban.
Érdekes nézeteket hallgattam meg a popzenével és a rockkal kapcsolatban, eléggé átfogó kutatómunkát is végeztem a történelmi és társadalmi hátterekről is és azt kell hogy mondjam, a mai generáció, az én korosztályom és a nálunk pár évvel idősebbek és fiatalabbak nem tudják, hogy "mit csinálnak". Ezt természetesen képletesem értem és ez lesz az, amit bővebben kifogok fejteni. Természetesen egy-két ember tisztában van a zene fogalmával, a szó súlyával és objektív véleményt képes alkotni ellentétben a hangszínek által vezérelt és befolyásolt tömeggel.
Mindenképpen azt kell mondanom, hogy az "igazi" stílusok valamilyen történelmi háttér, társadalmi változás, vagy egy közös cél érdekében születtek meg és fejlődtek tovább.
Az "igazi" zenei stílusok (szerintem) : A rockot mindenképpen ide kell sorolnom. Sokan nem tudják, hogy egészen 1954-ig a klasszikus zene Európa "popzenéje". Természetesen a korszak legnagyobb énekes előadói mellett, mint például: Frank Sinatra. Szóval megjelent az első rock szám, a Rock Around The Clock, Bill Haley- nek köszönhetően. Természetesen ott van a történelmi háttér, mégpedig ez nem más mint a II. Világháború. Nem vagyok hülye, nyilván leesett neked is, hogy ekkor már közel 10 éve vége volt a háborúnak, de ilyenkor már az új generáció tinédzserei taposták a flasztert és igencsak nem lehetett könnyű életük érthető okokból. A rock zene lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene csak nekik szólt, az ő életérzésüket hirdette. Ennyit a rockról, nem akarom tovább bonyolítani.
A következő a goa: Elfelejtettem említeni, hogy a rock amerikában alakult ki és ezzel együtt a hallgatói életstílusa is. A hippi korszak elkezdődött majdnem a rockzene kialakulásával, de természetesen a vietnámi háború kezdetekor és ideje alatt teljesedett ki. A goa zene India Goa-partvidékén alakult ki, mégpedig ezeknek a lázadó csapongó rockereknek és hippiknek köszönhetően. (Igen, elmentek odáig.) Szóval, ez a letelepedett csoport egy egészen különös, természetközeli életet élt. Egészen sokáig folytatták ezt sex, drugs, rock 'n' roll életelvet. A 70' évek pszihedelikus hangzású zenéi, egy kis csoportot állított maga mellé és nekik köszönhetjük a goa trance kialakulását. (előfutárai: Killing Joke és a Front242.) Szóval ez nagyon nagy kultusszá nőtte ki magát és egészen a 90' évekik ez is uralkodott és létezik most is. Azt hiszem a történelmi háttér megvan, (Vietnámi háború) és a közös cél a háború ellenesség hirdetése és a Földanyához való visszatérés.
Folytathatnám még de értelme nemlenne igazából. A szisztémát értitek: Történelmi háttér, társadalmi változás, nagy csoport, közös cél. Remélem ez a kis segítség után, mindenki utána tud nézni az interneten, ha kiváncsi. Most már értitetk mit értek igazi zenék alatt.
Akkor itt kapcsolódik be a nagyobb probléma. A mi generációnk. "Nem tudják mit csinálnak".
Azt vettem észre, hogy a jólét beálltával (se háború se megszállás már majdnem 60 éve) a közös cél elveszett. A probléma természetesen a szülő-gyerek kapcsolatokból épül fel jórészt. A generációs szakadék nagy, áthidalni csak akkor lehetne, ha mind a két fél próbálkozna és jó szinten lenne képes kommunikálni, de nemtud. Itt megemlíthető a TV. bámulása és az olvasás hanyatlása mint negatív tényező. Szóval ennek a mai fiatalságnak nincs nagyobb baja mint, hogy nemtudja mit tegyen jó dolgában és rendkívül színvonaltalan. Nincs igény a lexikális tudásra. Nem véletlenül részegednek le és felnőttködnek már 14 évesen. Ez nem is lenne baj, ha ez egy átmeneti korszak lenne, de nyilván a 90%-uknál nem az. A problémájukat nemtudják megfogalmazni maguknak. Itt jön képbe a zene hatása. Tele van a rádió mindenféle új előadókkal, kezdő alternatív együtteseknek, rappereknek adnak helyet egyre sűrűbben. Ezek az előadók nem feltétlenül tehetségesek mert rádióban hallhatóak. Semmilyen szűrőn nem mennek át, csak az a lényeg, hogy "jól" hangozzon. Legyen egy kicsit nyers, egykicsit könnyes egy kicsit dallamos stb.. Csak azért, hogy a hallgatóságot növelje vagy, hogy jól lehessen eladni. Eközben ezek a "zsenik" nemtudják, hogy mekkora kárt tesznek a fiatalokban. Semmi mondanivaló, semmi cél és egyáltalán nem különleges egyik sem. Csak legyünk ott a koncerten, majd lesz valami. Sok az ember, azt hiszik, hogy elvontak, és eközben de jó nekik, mert ha ők együtt vannak, akkor semmi bajuk nem eshet ebben a gonosz, csúnya világban. Ez a kollektív öntudat. Bár ez is tudat alatti. Ezzel egyidőben az agyukat átmossák a silány, semmilyen dallamaikkal, általános mondanivalójukkal. Meggátolják a tenni akarást, az alkotási vágyat és a legkevésbé fogalmaznak meg célt maguknak. A hippik koncertjei természetesen mások voltak ehez képest mint ahogy azt fentebb olvashattad. A mai koncerteken mindenféle válogatott barommal találkozhatsz. Tízenpár éves emósok rockerek és mindenféle olyan ember aki azt sem tudja, hogy milyen korszak stílusát öltötte fel aznapra.
A véleményem ennyi erről.

(A klasszikus zenét csak éppen említettem, mégpedig azért mert úgy gondolom, hogy aki abban jártas és érti is, az jó úton jár. Nekem is bejön.)

A kebapos fiú olvasásához előismeretekre van szükség. Valószínű a mátrixot kellett volna látnia annak aki szeretne véleményt alkotni.

A Kebapos fiú


"Aznap" történt, hogy végleg elhagyta ezt az elátkozott "Földet", illetve a tér-idő kontinum egyik szegmensét, amelybe a sors kereke sorsolta. Na, de ne rohanjunk ennyire "előre" az "időben"... .

A napok ugyanúgy teltek el, csak az éjszakai és a nappali műszakok váltakozása jelentette számára azt a törést az időben, amiből gondolta, hogy nem egy ciklikusan ismétlődő idő csapdában leledzik valahol a végtelenben. A lényeg ugyanaz volt : Az érkező vendégeknek elkészíteni a kebapot a kért módon; a pénzt elfogadni, visszaadni és az utolsó kérdést feltenni : Adhatok még valamit? Nem egy komoly feladat, de a lehető legtökéletesebbre fejlesztette a kebapkészítési készségét. Nemcsoda, valamiben jónak kell érezned magad ahoz, hogy holnap is legyen kedved felkelni.
Az esti műszak elején járt, már sötétedett amikor gondolta, hogy kimegy az épület elé és rágyújt a jólmegszokott piros multira. Szerette az esti műszakot, mert tizenegy óra után maximum egy-két elvetemült fiatal tért be megenni pár kebapot, még mielött buliba mennének.
Ahogy a cigarettát szívta, elgondolkodott, hogy már milyen régóta nemképes szétválasztani a napokat egymástól. Különösebb dolga nincs, iskolába nem jár, csak egy állandó munkahelye van ami nem a legjobb, de legalább van... Ezen járt az esze amikor megpillantott két öltönyös embert az út túloldalán.
- Éjszaka, két középkorú férfi elég drága öltönyben miért várna buszra?
- Gondolta, amikor elnyomta a cigit és rápillantott az órájára. Pontosan éjfél volt. Az utolsó busz már tizenegy óra harminc perckor elment. Valami furcsa, de ismerős érzés csúszott fel a gerincén, hogy aztán szétterjedjen az egész testében. Még gyerekkorából derengett neki valami. Igen, ez a félelem, amit már régen érzett utoljára és most úgy támadta meg mint még soha azelött. Visszament az épületbe, ahol csak három árva asztal és a tűz elött forgó csirke és marha húsok várták. A jól megszokott környezet, elfeledtette vele az elöbb látott összefüggéstelen, ijesztő dolgokat. Egy darabig tett-vett, hogy teljen az idő, aztán akaratlanul is ellepték gondolatainak hullámai: 2000-et írtak, pár honapja betöltötte a tiznnyolcadik életévét. A függetlenség érzése felemelő volt számára. Boldognak érezte magát. Ezen, egy pillanatra elgondolkozott. Valóban boldog volt? Egy érzés volt a fejében, amire van szó? Tényleg egyetlen árva szóval kilehet fejezni egy olyan komplex dolgot, ami maximum idegi pályákon volna mérhető és a külvilág összes apró rezzenés befolyásolja? Szóval ezen járt a feje amikor elért odáig, hogy párhuzamot vonjon az akkori és a mostani énje között. Rájött, hogy a között, amit most érez és a között, amit akkor érzett, gyakorlatilag nincs különbség. Az érzései semlegessé váltak az idő sós, hullámzó tömegében. Mint egy becsapódó meteor, úgy érte a gondolat.
- Tehát egész idáig, öntudatlanul éltem? Becsaptam magam. Vagy ami még rosszabb, becsaptak.
- Észre sem vette, hogy miközben gondolkodott felkelt a székéből. Akkor, ott, abban a pillanatban elhagyatott volt. Nem voltak emlékei, érzései. Csak egy sablon valamit tudhatott a magáénak amibe viszont nem lehetett kapaszkodni, pedig nagy szüksége lett volna rá. Rájött valamire, de nem tudta, hogy mire és ha tudta is volna, nem lett volna képes vele mit kezdeni. A cigi; igen az kell most. Egy kis faág a zuhanás kellős közepén, ami ha nem is sokáig de legalább addig kitart amíg megpróbál kitalálni valamit. De mit?
Amint kilépett, a két öltönyös embert látta meg ismételten. Nem mozdultak, csak őt nézték. Három másodperc telhetett el, bár ez akkor mindegy volt, amíg farkasszemet néztek. Ismét a félelem, de már nem kellett keresgélnie az emlékek közt. Ő sem tudta megmagyarázni miért, de elkezdett rohanni a kihalt utcán lefele, mire a két férfi utána iramodott. Úgy futott, mintha lett volna hová mennie, a könnyei folytak, de csak rohant, ahogy tőle telt. Nem bírta tovább. A két ember utól érte őt az Árkád tetején. Ismét farkasszemet néztek, de már nem ugyanazzal az emberrel, megváltozott. Az elmúlt tíz percben értette meg a lényeget, hogy mit is akarnak.
Az egyik férfi csak annyit mondott:
- Készen állsz?
- Igen!
Hátat fordított és elkezdett szaladni. Átvetette magát a korláton, de mielött földet ért volna a teste eltűnt.
A két férfi a korlátnál állt és lefelé, majd egymásra néztek. Bólintottak elismerően, majd ők is köddé váltak "aznap" éjszaka.